Kevesen tudják, de létezik a magyar tengernek egy „kistestvére” is, ami valamiért sokkal kisebb figyelmet kap, mint amekkorát megérdemelne. Réges-régen, még a 18. században senki nem tudta, hogy mi is a Kis-Balaton. Na nem azért, mert ne létezett volna, csupán a sokak által ismert és kedvelt Balaton öblének része volt, így nem is volt szükség arra, hogy külön nevet kapjon. Különféle ökológiai folyamatok, valamint emberi beavatkozások következtében, a Zala hordalékát többé nem az öböl vette fel, hanem egyenes a Balatonba jutott.

Az idők során pedig ez a Balaton vízminőségének romlását okozta, így a természetvédő mérnököknek megoldást kellett találniuk. Létrehozták a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszert”, melynek keretén belül újra elárasztották vízzel a területet, így a Zala folyó felől érkező hordalék és szervesanyagok nem közvetlenül a Balatonba érkeznek. Mindez nem csak a Balaton vízének javulását, hanem a Kis-Balaton élővilágának megújulását is jelentette. Létrejött egy olyan ökológiai környezet, amely 200 évvel ezelőtt jellemezte az öblöt. Érdemes tehát ellátogatni erre a lenyűgöző természetvédelmi tájra, ahol vár Matula bácsi vízirezervátuma, ahol megcsodálhatjátok a vízi élővilágot, ráadásul vízi bivalyokkal is találkozhattok. A csak gyalogosan megközelíthető Kányavári-sziget a természetfotós egyik közkedvelt helyszíne. Tökéletes program, ahol kicsik és nagyok értékes ismereteket szerezhetnek az védett élővilágról.